Programjaink

Ennis 2017, Hun, Erasmus+

Nyáron abban a megtiszteltetésben lehetett része pár magyarországi katolikus fiatalnak, hogy más, menekült-válság sújtotta országokkal egyetemben, Írország festői nyugati partján, Ennis városában
bő egy hetet tölthessen: testi, lelki és szellemi feltöltődésben.

A július végi indulást hosszú előkészítő munka előzte meg. Célkitűzések, program átbeszélés, feladatkiosztások, várakozások. Ránk magyarokra jutott a délutáni sporttevékenységek, a lezáró tehetségkutató, az egyenpulcsi dizájnolása és egyéb apróbb feladatok. A csapatoknak mindemellett, otthoni elő-házi feladat gyanánt, kérdőíveket kellett kitöltenie a hazai fiatalok körében
az országa menekültpolitikája kapcsán, előadásokat tervezni otthona bemutatása és a menekültválság ügyében egyaránt.

Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Ennisben a helyi kollégiumban kaptunk kifogástalan szállást: tisztaság, rend és egy tökéletes környezet fogadott bennünket: sportolási, lelki fejlődési, beszélgetési lehetőségekkel. A résztvevő országok (spanyolok, otthont-adó írek, a szlovákok, szlovének, csehek és mi, magyarok) fiataljai rendkívüli nyitottságról tettek tanúbizonyságot: jó hangulat, vidámság, kemény munka és pihenés jellemezte napjainkat.

Délelőttönként a közös szentmise és imádság után kezdetét vette a munka, amiért az Unió a támogatást nyújtotta: a fiatalok ismerkedjenek meg a hasonló helyzetű országok migránspolitikájával, vitassák meg, katolikus egyetemista fiatalként mi az, amiben ők is, szűk anyagi és időbeli korlátok mellett is, hozzájárulhatnak a segítségnyújtáshoz. Tudniillik probléma-e ez egyáltalán, vagy egy természtes és elvárható válasz-folyamat, a jelenleg zajló politikai, diplomáciai, gazdasági jelenségek, bel- és külpolitikai harcok egyenes következménye: ezt a kérdést is vizsgáltuk. Egy valami azonban minden kétséget kizáróan kiderült, olyasmi, amit a vak is lát: a helyzet valós és segítséget kér.

A hét második felét ezen probléma boncolásával töltöttük. Mit tehetünk, mi fiatalok? Beszéltünk a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan jegyében; az álmodj nagyot és váltsd valóra elv alatt; hol buknak el a nagy tervek címszóval. A helyzet világos lett. A kormányok ellenséggyártó, gyűlöletszító
politikájával szemben fellépni: örjöngő árvizet deszkapalánkkal megállítani. És mégis: küzdeni. Beszélni barátokkal, ismerősökkel, vitaesteket tartani, blogolni, meghallgatni, gondolkozni: a folyamat velünk kezdődik: megtanítani az emebereket – gondolkozni. Résztvenni önkéntes programokban, figyelni a szociális segélyszervezetek munkáit, időnk és pénzünk függvényében
segíteni a javulást; de mindenekelőtt beszélgetni, meghallgatni – beszélgetni tudni, meghallgatni tudni.

A délutánjaink a feltöltődés jegyében teltek. Kirándulás, sport, vetélkedő, beszélgetések: izgalmas volt megismerkedni korombeli, más országokból érkező fiatalokkal: ugyanazon problémák, belső mozgások – más szemmel. Vidám, életrevaló népség voltunk.

Szép volt látni a nyitott, erős hozzállást: reggelente a misére felkelni, esténként még ébren maradni a lelkiismeretvizsgálatra. Napközben együtt imádkozni, az Úrangyalát, a rózsafűzért. Beszélgetni, imádkozni, gyónni – a kápolna hűvöse mindig várta az Úrra várakozókat. Vagy: az Úr mindig várta, a
kápolna csendére vágyókat. Talán a kettő együtt.

Az esőáztatta Írország természetes zöldje pedig, sok bosszúság ellenére, kiváló talaja volt szellemi, lelki és testi növekedésünknek. Nőni egymás iránti szeretetben, hitben, a Jóisten felé.

Nagyon szép egy hét volt Íroszágban, köszönjük minden szervezőnek!